A színműn szobatársak és barátok
voltak, hét éve bújnak bele Valene és Coleman szerepébe: Ficza
Istvánnal és Rétfalvi Tamással négy évvel a Vaknyugat premiere
után, az 50. előadás előtt beszélgettünk hét év együttlétről,
sportokról, és arról, hogy az ír Valene Connor miért beszél
palócosan.
Nem egy szokványos premier ez a
Vaknyugat. Hogyan kezdődött számotokra?
Rétfalvi Tamás (RT): Három
évvel az átriumos bemutató előtt kezdtünk készülni egy
vizsgára a színműn. Ez volt a McDonagh-gyakorlatok, Gothár
Péter vezetésével.
Ficza István (FI): A Kripliből,
a Kutyakeringőből és a Vaknyugatból szerepeltek
jelenetek benne. Három helyszínen párhuzamosan mentek a próbák,
és Péter járt körbe. Ez szerencsésnek bizonyult, nem kellett
máshoz alkalmazkodnunk. Berendeztük Coleman és Valene konyháját
egy almáriummal, és hónapokon át dolgoztunk a páros jeleneteken.
RT: Valene-ként és Colemanként
léteztünk.
FI: Együtt éltünk az
anyaggal. Reggel felkeltünk, kávéztunk és próbáltunk. Pétertől
azt az instrukciót kaptuk, hogy nem szabad leülni. Ha mi leülünk,
leül az előadás is. Mindig valami cselekvést kellett társítani
a helyzetekhez. Volt egy közös jelenetünk, együtt főztünk le
kávét.
RT: Mint egy rituálé. Abban
megmutathattuk, hogy a piszkálódásokon túl mennyire egymásra van
utalva ez a két ember.
A gonoszkodó, zrikáló humor
amúgy jellemző rátok?
RT: Mindkettőnknek bátyja van,
szóval nem áll távol egyikünktől sem az öcs-báty kapcsolat. De
ez a fajta más kárán való viccelődés távol áll tőlem,
másfajta humort képviselek.
FI: Nekem sem ez a humorom, az
életben én se tudok ezzel a szívatással mit kezdeni.
A 2010-es vizsga után 2012-ben
mutatta be a Kultúrbrigád immár a teljes darabot. Hét év alatt
biztos jól kiismertétek Colemant és Valene-t.
RT: Colemant idegesíti Valene
és viszont. Egész gyerekkorukban szívatták egymást, és nem
nőttek fel. Coleman sokkal szemetebb, sokkal nagyobb disznóságokra
képes. Valene érzékenyebb lelkű.
FI: Coleman csendes gyilkos.
Valene állandóan vibrál, ez a lételeme. Próbálja felhívni
magára a figyelmet. Nézd, mit hoztam, nézd, mennyivel előrébb
járok, mint te.
RT: Valene anyás, Coleman apás.
FI:
Minden színész saját magát viszi bele a szerepbe, én is szoktam
így működni, ahogy Valene. Piszkálódó, hisztérikus alak,
kemény akar lenni, közben meg puha a szíve. Például amikor a
testvére fellép az asztalra, és majdnem leesik...
RT: (Ficzának) Azt
akartam is mondani, bocsánat, hogy ott ne fogj meg. Legutóbb az
előadáson megragadott, de az úgy jó, ha csak nyúl utánam, de
nem kap el.
Vége szakadhat valaha az ő
kapcsolatuknak?
RT: Tudod ez olyan, mint amikor
valaki egy életen át gyűlöli az anyját például, aztán amikor
az meghal, akkor döbben rá, hogy mekkora üresség maradt utána.
Szóval, szerintem nem. Halálukig együtt maradnak, nincs mód
kilépni ebből.
Vágytok Írországba?
FI: Nagyon szeretnék elmenni
oda. A manó, a zöld lóhere, a gaelic nyelv, az ősi, egyszerű
bölcsességük – mind nagyon vonzó számomra.
RT: Egy barátom filmrendező
szakon végzett, most a barátnőjével pékségét vezet
Írországban, ő mesélt ezekről a szigetekről. Egész télen nem
jár oda semmilyen hajó, teljesen elszeparáltan élnek hónapokig.
Nem mozdulnak ki otthonról, reggeltől estig isznak. De nem kell
messzire menni, ugyanez megy sok helyen nálunk, vidéken is. Az
ingerszegény környezetben aztán hamar megtalálja az ember azt,
akit állandóan nyúzhat.
FI: Ennek a világnak a
legnagyobb értője Gothár Péter. Annak idején ő fordíttatta le
a Varró Danival a Kriplit, ami a Radnóti Színház legtöbbet
játszott előadása volt.
A másik két szereplő, Welsh
atya (Alföldi Róbert) és Kicsilány (Mészáros Piroska) milyen
dimenziót ad a két testvér életének?
FI: Kicsilány nagyjából az
egyedüli nő a szigeten, minden férfi, aki férfinek érzi talán
még magát, belé lehet csak szerelmes. Csak hát ő is másra
vágyik, arra, akit nem érhet el.
RT: Welsh atya kívülről
érkezik a szigetre, az ő tragédiája, hogy nem tud változtatni az
itt élők sorsán. Egy alkoholista pap az már önmagában érdekes,
nem?
Pár éve végeztetek az
egyetemen, hogyan látjátok most a jövőtöket?
RT: Én szeptembertől négy év
után eljöttem a Radnótiból. A tervem az, hogy jövő februártól
Párizsban egy parkour-iskolában, az ADD Academy-n tanuljak.
Ez olyan, mint a Yamakasi? Nem
veszélyes ez egy színész számára?
RT: Volt olyan szerződésem,
ahol kikötötték, hogy nem végezhetek extrém sportot. A lényeg,
hogy nem ész nélkül tolom, hanem fokozatosan építem magam és
tanulok új technikákat. Három éve csinálom, lekopogom,
sérülésmentesen.
Konkrétan sportként fogod fel?
RT: Nem, életvitelként. A
parkour gyakorlatilag ugyanaz a mozgáskultúra, mint a majmoké.
Ugyanaz a logikája a mozgásnak. Kinn egy félévet járnék, aztán
szeretném majd tanítani is.
István, neked is van valami
hasonló extrém hobbid?
FI: Néha, ha nagyon nehezen
ráveszem magam, lemegyek a Margitszigetre és futok egy kört. Ja,
és végre idekerült, Pestre a biciklim Érsekújvárról.
Onnan származol?
FI: Igen. Eleinte nem is
értettem, hogy miért erőlteti Gothár, hogy én palócosan
beszéljek a darabban, a többiek viszont ne. De ma már így
természetes.
Bíró Dénes
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése